Rezgések létrejöhetnek cölöpök, szádfalak verése, vibrálása következtében, közúti-, vasúti forgalom következtében, bontási munkák következtében, és egyéb építési illetve forgalmi rezgésforrások következtében. A rezgésmérés célja az építményekben keletkező rezgések mérése. A rezgések nagyságának a mérésével lehetőség van a mért értékeknek az érvényes szabványok által előírt határértékekkel való összehasonlítására.

A rezgések épületre gyakorolt hatásával az MSZ 13018 sz. szabvány foglalkozik részletesen, amely gyakorlatilag a széles körben alkalmazott DIN 4150-3 1986 német szabvány átvétele. A szabvány különböző épületfajták estén megadja a rezgéssebesség megengedett irányértékeit, amelyek alatt az épületeken használati értéket csökkentő károsodások várhatóan nem keletkeznek. Az irányértékek túllépése nem jelent feltétlen károsodást, csak a kár bekövetkezésének valószínűsége növekszik.

Az értékelés alapjául szolgáló rezgésjellemző a rezgéssebesség. A rezgéssebességet az idő függvényében a három egymásra merőleges (X, Y és Z) összetevő pillanatnyi értékének a mérésével kell meghatározni. A rezgéseket két jellemző értékkel kell megadni : (1) a sebesség összetevő maximális amplitúdója (csúcsértéke), (2) a maximális amplitúdó környezetében mért frekvencia. A mérőműszernek alkalmasnak kell lennie az 1-100 Hz frekvenciatartomány mérésére. Az érzékelőt a vizsgálandó teherhordó szerkezethez (alap illetve a legfelső teljes födémszint) kell rögzíteni.

Az emberi tartózkodásra szolgáló helyiségek rezgésterhelésének értékeléséhez három (x, y, z) irány félperces maximumainak a sorozatából ki kell választani a legnagyobb aW,max (mm/s2) rezgésterhelés értéket. Az AM rezgésterhelési határértékeket a 27/2008.(XII.3) KvVM-EüM együttes rendelet 5. melléklete határozza meg.

A méréseket IFCO-VM SYSTEM műszerrel végezzük el, amelynek főbb jellemzői :